Ülőbútorok történelme – ládától a kanapéig
Pihenés és tárolás a múltban — a láda, a pad meg a padláda
Pillantás az ülőbútorok kultúrtörténetére. Először is rögzítsük: az ágyneműtartós ágyak, ülőgarnitúrák, kanapék, franciaágyak korántsem jellemezték az ősembert. Sőt, ezek viszonylag hosszú bútor-fejlődés nyomán alakultak ki.
Az optimális helykihasználás és a funkciók összekapcsolása nem új keletű igény a lakberendezésben. Őseink is törekedtek rá, hogy bútoraik többféleképpen is hasznukra váljanak, például úgy, hogy ugyanaz a darab alkalmas legyen tárolásra, ugyanakkor a pihenést is szolgálja.
Tudjuk, hogy ülőbútorokat már az ősi népek is készítettek – csak akkor még nem nevezhették ülőgarnitúrának, kanapénak, pláne nem franciaágynak -, azt pedig tárgyi leletek is bizonyítják, hogy az ókori egyiptomiak sokféle ülőalkalmatosságot használtak, köztük különféle székeket, zsámolyt, heverőt és nyugágyat. Fontos bútornak számított náluk a láda is, amelynek szintén számos változata létezett, készült belőle például tolható fedelű és nyeregtetős is. A tárolásra szolgáló ládákat színes ornamentika és képírás díszítette.
Ruháikat és egyéb házi holmijukat az ókori görögök is ládákban tartották. Bár jellemzően fekve étkeztek, ülőbútorokat is használtak, köztük egyszerű padokat.
Ezek az ácsolt előállítással készített bútorok még a rómaiak idején is meglehetősen egyszerű kivitelűek voltak. A támlás, karfás változat a tehetősebb rómaiak házában arra szolgált, hogy a házba belépő személy azon ülve mossa le lábáról az út porát. A bisellium nevű padforma pedig egy támlátlan, két személyre szabott díszülés volt, amelyet megtiszteltetésként mindig csak egy ember használt.
A középkori láda-fekhely
A középkorban a láda univerzális bútornak számított: tárolóeszköz, fekvőhely, ülőbútor és utazóbőrönd egyszerre. Nyers pallókból készült, fedele és gyakran fogantyúi voltak, faragás díszítette. E ládatípus példája a magyar népi szuszék is. A középkor embere ülőbútorként a fal melletti padkát vagy ládát használta, szék csak az előkelő családfőnek járt.
A gótikában elterjedt a kettős funkciójú ládaszék, emellett a láda nyomán számos új tároló bútor jött létre, mint például a különböző edényszekrények (buffet, crédence, dressoir). A láda ősi, pallókból összerótt változatát felváltották a keretbetétes, támlás típusok, melyeken gyakorta látható a gótika legjellegzetesebb ornamense, a hajtogatott pergamenmotívum. A ládaülés vagy ládaszék általában az ágyak mellett állt és fellépőként is funkcionálhatott, de gyakran a szobaillemhely funkcióját is ellátta.
A koronát is ládában őrizték (akkor még nem vitrinben)
A 15. századi Magyarországon a láda elsősorban tároló bútorként használatos. Még a királyi koronát is ládában tartották, ahogyan ez Kottanner Ilona 1440 körüli naplójából kiderül. Ugyanakkor a királyi láda is kettős funkciót töltött be, hisz a feljegyzésből az is kiderül, hogy a bútor tetejére bársonypárnát helyeztek.
A ládákból fejlődött ki a reneszánsz idején az oldal- és háttámlával rendelkező, faragással díszített ládapad (cassapanca), a majdani pamlag őse. Az itáliai mesterek közvetítésével Magyarországra is eljutott és hamar el is terjedt ez az ülőbútorfajta.
Idővel a kényelem szempontja is előtérbe került, s elterjedt a nádazás, amely kényelmesebbé és légiesebb megjelenésűvé tette a robosztus székeket, ülőpadokat. Már a középkor óta felbukkanó jelenség a bútorok térbe állítása, de az ülőbútorok csoportosítása sokáig váratott magára. Az ülőgarnitúrák majd csak a barokk idején jelentek meg.
A 16—17. századi magyar írott források padról, padládáról, padszékről tesznek említést. Ezek támla nélkül vagy falhoz erősített támlával, esetleg csuklós szerkezettel készültek. Az ülőlapot szőnyeggel, bőrpárnával tették melegebbé és kényelmesebbé. A 16. század végétől kezdik el használni az ülőlapon és a háttámlán a kárpitot, mely jellemzően bőrből, posztóból vagy bársonyból készült.
Lassan Magyarországon is hódítani kezdett a láda, az ülőgarnitúra előképe
Magyarországon előbb a királyi udvarokban, majd a nemesi házakban terjedt el a láda használata, a parasztházakban kb. a 16. században jelent meg. A ládák eredetileg kelengyebútorok voltak, amiket festett virágokkal, faragással, intarziával díszítettek. Legismertebb tárgyi emlékünk e típusból Apafiné Bethlen Kata monogramos, családi címerrel ellátott, díszes kelengyeládája (1695).
Magyarországon az asztalos készítésű menyasszonyi ládák legáltalánosabb elnevezése a 19. századtól a tulipános láda lett. A tulipános láda kifejezés terjedését az segítette elő, hogy a Beszegődtem Tarnócára bojtárnak című műdalt, melyben a Fölteszik a tulipános ládámat… kezdetű sor is szerepel, Szigligeti Ede beillesztette A csikós című népszínművébe (1847). Ezzel a tulipános láda megjelölés az ország olyan vidékein is meghonosodott, ahol a bútorfestésben nem volt szokás tulipánt alkalmazni, sőt a padládákat általánosságban is gyakran jelölték ezzel a megnevezéssel, pedig ezek méretükben és beosztásukban egyaránt különböztek a tároló ládáktól.
A padláda belsejét elválasztó fallal több részre tagolták, s az így kialakított rekeszek főleg élelmiszer tárolására szolgáltak.
A 20. században a paraszti kultúrával együtt egyre inkább eltűntek a használatból a padládák, a felújított vagy viszonylagos épségben megőrzött darabok pedig mára inkább dísztárgyként kapnak helyet rusztikus, vidéki stílusú enteriőrökben. Ám tulipános láda híján sem kell lemondanunk arról, hogy helytakarékos tároló bútorunk legyen, amin ráadásul ülhetünk, heverészhetünk is. A kényelmes pihenést napjaink modern otthonaiban az ergonomikus kialakítású, kényelmes és dekoratív kanapék, ülőgarnitúrák biztosítják, melyek többsége számottevő tároló hellyel is rendelkezik az ágynemű vagy egyéb holmi diszkrét elhelyezéséhez.
A kőre csüccsenéstől az ülőgarnitúráig
Kedvenc kanapénk múltja és jelene
Ha eltöprengenénk rajta, melyik bútort használjuk leggyakrabban és legszívesebben az otthonunkban, valószínűleg a kanapé kerülne ki győztesként. Legyen szó meghitt családi együttlétről, baráti összejövetelről, összebújós tévézésről vagy magányos sziesztáról, mindezekhez a leghasznosabb kellék egy kényelmes kanapé. Nehéz lenne elképzelni nélküle a nappalinkat, az életünket. Komplex megoldás!
Pedig nem is olyan régóta használjuk ezt a bútordarabot. A mai, modern ülőgarnitúra darab ugyanis alig 300 éves múltat tudhat maga mögött. Az ülőbútortok között is legfeljebb kamaszkorúnak számít, hiszen a szék például évezredekkel megelőzte.
Az ülőbútorok rövid története
Azt persze nem tudjuk, ki és mikor készítette az első ülőbútort. Vajon mire ült le az ősember, ha elfáradt? Valószínűleg akármire, ami épp alkalmasnak mutatkozott erre a célra. Bill Burnett, a Stanford Egyetem formatervezés-tanára szerint a székeket azért találták fel, mert valaki meg akarta oldani azt a nagy problémát, hogy a szikla ülés közben törte a fenekét.
Az ókori egyiptomiak mindenesetre már ismerték és használták a székeket, sőt többféle típust is készítettek az egyszerű ülőkétől az összecsukható zsámolyokon át a faragással és drágakövekkel díszített trónokig.
Az ülőbútorok klasszikus formáit a görögök alakították ki, majd a rómaiak fejlesztették tovább a kényelem fokozásával, ők például már lábzsámolyt is használtak. A legelterjedtebb ülőalkalmatosságok viszont továbbra is az egyszerű padok voltak.
Az egymást követő korstílusok aztán mind a maguk képére formálták az alaptípusokat, de a kényelem hosszú évszázadokon át a funkció nyomában kullogott, emiatt a középkori székeken és padokon még nem igazán eshetett jól a hosszas üldögélés.
A barokk kor aztán nemcsak pazar díszítéseivel, íves formáival hozott újat: felbukkannak a párnázott ülések is. Ekkortájt már hasonlóan formált, összetartozó bútorcsoportok, garnitúrák készültek és megjelent a pamlag, a mai kanapé elődje.
A 17-18. századi Anglia olyan klasszikusokkal ajándékozta meg a világot, mint a ma is népszerű, karakteres Chesterfield kanapé, valamint a kifinomult és egzotikus Chippendale-bútorok.
A 19. század derekán az osztrák Michael Thonet forradalmasította a bútorkészítést, hajlított tömörfa széke, a Thonet14 ráadásul az első bútor volt, amely tömeggyártásban készült.
A 20. század dizájnfilozófiája a bútor használóját helyezi a középpontba, s az alkotók immár mérnöki precizitással tervezik meg a funkcionális, optimális anyagfelhasználással készülő, modern és széles tömegek számára hozzáférhető lakberendezési tárgyakat, köztük a minden igényt kielégítő kényelmi ülőbútorokat.
Kanapék és ülőgarnitúrák a 21. században
Manapság óriási a választék a kiváló minőségű, esztétikus és ergonomikus kialakítású kanapékból. A hagyományos, két- vagy háromszemélyes típusok mellett népszerűek az optimális helykihasználást lehetővé tevő L és U alakú sarokkanapék.
Az ülőbútorok lehetnek teljes mértékben átkárpitozottak vagy állványszerkezetesek. Ezen kívül vannak karfás és karfa nélküli, szabad párnás, fej- vagy lábtámaszos típusok is. A moduláris szerkezetűeknél az egyes elemek variálhatók vagy elforgathatók. A szintén közkedvelt ülőgarnitúrák tágas lakóterek harmonikus berendezését teszik lehetővé.
Hogyan válasszunk kanapét?
A kanapékkal szembeni legfőbb elvárás, hogy kényelmes ülést biztosítsanak, ugyanakkor kellőképpen megtámasszák a hátat és a derekat. Számos típus háttámlája dönthető, így magunk állíthatjuk be a nekünk legmegfelelőbb dőlésszöget. Vásárláskor persze egyéb praktikus szempontok is felmerülhetnek: ilyen a tartósság és az egyszerű tisztíthatóság. A természetes bőr ? amellett, hogy szép és elegáns ?, rendkívül hosszú élettartamú, s hasonlóan előnyös tulajdonságai vannak a nemrég divatba jött textilbőrnek is.
Sokan a szintén strapabíró, minőségi szöveteket kedvelik, mások a plüss tapintásáért rajonganak. Szerencsére, a kárpitválaszték óriási, bárki megtalálhatja az ízlésének és pénztárcájának leginkább megfelelő textúrát. S mivel a gyártók és a forgalmazók a vásárlók egyéni igényeit tartják szem előtt, így a választott bútormodellhez szinte bármilyen kárpit rendelhető.
Mielőtt kiválasztjuk a nappalink karakterét nagyban meghatározó ülőbútort, érdemes felmérni, mekkora hely áll rendelkezésünkre, körülbelül hányan fogják használni a kanapét, s milyen egyéb bútorokkal társítjuk. A minden oldalukon kárpitozott sarokkanapék térbe is állíthatóak, ez elsősorban többfunkciós lakóterekben jelenthet praktikus megoldást.
Ha pedig gyakran érkeznek hozzánk vendégek, jó szolgálatot tehetnek a nyitható, ággyá alakítható típusok.
A legjobb vételnek ár és minőség együtthatója tekintetében az outlet bútor áruházak bizonyulhatnak, hiszen ezekben kiváló minőségű, ámbár kifutó termékeket kínálnak olykor hihetetlenül barátságos áron.
***
Más szempontú bútortörténelem:
